Úgy újabb szarság
Folytatom, mert ennek még nincs vége, de ez mellé egy újabb valami is társult, aminek fogalmam sincs az okáról. Persze, ezek a széklet állag változások nem szűntek, de már nem igazán foglalkozom vele. Ugye volt, hogy írtam az orvosnak, miket eszek és milyen a széklet állaga, azóta már nem írom és ő se látott semmi összefüggést, hogy mégis melyik kaja okozza. Mert nincs benne semmi logika.
Februárban két hétre elmentem egy szociális kompetencia fejlesztésre, ahol nagyon jól éreztem magam, majd tovább küldtek egy másik orvoshoz, aki május 17-én autizmust diagnosztizált. 2015 óta egyébként egyre közelebb kerültem a válaszhoz és a válasz ez, ez segített, hogy mindent megértsek. Egyedül csináltam, mert a családom még mindig nagy hülyeségnek tartja és szerintük csak bebeszélem magamnak. Továbbra is elvárják, hogy olyan legyek, mint az átlagos emberek. Én most ez ellen küzdök.
Közvetlenül, mikor hazajöttem, február második felében, mintha megváltozott volna valami, depressziós hangulat volt jellemző egészen egy hónapig. Volt egy mániám, egy focista, akit tavaly ősszel meggyűlöltem, de megszabadulni csak februárban sikerült a terápia alatt, amint hazajöttem, újra alakult és mánia ismét március elején lett belőle. Még úgy elvoltam vele, még nem irritált annyira, úgy, mint ősszel. Március közepén enyhült a depresszió, azt hittem vége lesz. Áprilisban még úgy elvoltam, nem jött elő ez a depresszió. Jó, de ez még nem minden. Március közepén szívproblémák kezdődtek, ami miatt áprilisban elmentem egyik este az ügyeletre. Kicsit megnyugtattak, majd beutaltattam magam a kardiológiára. Május 8-ára volt oda időpontom, de még ne szaladjunk ennyire előre, ugyanis húsvétkor, április 20-a környékén ismét elfajult a mániám, s bár nem szerettem meg, de a gyűlölet nem volt olyan erős, a véleményem továbbra is ugyanaz volt, de talán kicsivel jobb volt már a viselkedése, mint ősszel. De húsvétkor ismét megkattant és nagyon elkezdett irritálni onnantól kezdve. Már megvolt a jegyünk a meccsre, május 5-én, el kellett menni és 5 fok volt akkor esővel. Kibírtuk valahogy, de ott elkezdtem még erősebben érezni ezt a gyűlöletet. Aztán visszatért a depresszióm, ami eltartott körülbelül egy hétig. Gondolkoztam, hogy nyugtatót írassak fel, de a pszichológus ajánlotta a Valerianát, megvettem és az idegességet úgy eltüntette, de a gyűlöletet nem. Az elején még segített, de aztán május 25-e után egyre jobban elfajult ez, már többet kellett bevenni, sokszor már az sem segített, csak közvetlen utána, miután bevettem. Úgy vallom, ehhez hatalmas belső tartás kell, hogy ezt el tudjam viselni.
8-án a kardiológiai vizsgálat semmit sem mutatott ki, ezért visszarendeltek 28-ára egy 24 órás EKG felrakására. 12-én kullancsot találtam magamban, amit már később vettem észre, már piros volt. Vasárnap este ismét ügyeletre mentem, hogy szedjék ki, mert saját magam nem mertem. Egy héttel később megfáztam, és ez mellé fura tünetek társultak, mentem az orvoshoz, említettem a kullancsot és bár a folt nem jelent meg, vérvételre küldött. Ennek az eredményét még várom. Utána fajult el ismét a gyűlölet, a következő hétvégén, 25-26-án. Ennek persze meg volt az oka, de felesleges most belemenni, lényeg, hogy még erősebb volt a gyűlölet. Egyre idegesebb lettem a kis hülyétől. És már azt mondom, hogy már nem a mániám, mert a gyűlölet ezt kiölte, de az meg erősödött is. 30-án ismét rám tört a depressziós érzés, amit nem értek, miért jön vissza állandóan. Ja, és vasárnap ismét volt bennem egy kullancs, amit időben észrevettem, még nem volt piros, és ki tudtam magam szedni.
Ez a depressziós érzés nagyjából olyan, hogy nincs semmihez kedvem, nehezemre esik a szokásos dolgokat csinálni, de eddig még nagyjából rá tudtam magam venni. 5-e után pár napig viszont még ez se ment. Munkám az nincs, csak egy kis takarítás két órában két nap, néha több lépcsőház is, azokra még el tudtam menni, mert muszáj volt, de alig vártam, hogy vége legyen, mert nagyon fárasztó volt, holott normál esetben nem az.
28-án feltették az EKG-t, és azon a napon nagyon fáradt voltam és még a következőn is, 29-én levették, majd 10 órakor visszamentem az eredményért. A fura szívdobogásérzést kimutatta, ami azt jelenti, hogy időnként erősebben bedobban, vagy olyan, mintha kimaradna egy dobbanás. Ez esténként szokott előjönni. Kamrai extraszisztolét írtak le, de azt mondta, ezt nem kell kezelni, mert szervi elváltozás az nincs, tehát nem kell kontrollra menni. Előtte soha nem volt ilyen gond, ilyen fura szívdobogásérzések. Ez van, tűrni ezt a sok szart és nagyon elegem van már. Akármilyen orvoshoz megyek, mindenki csak negatív leletet ad ki, és senki nem tudja, mitől van ez a sok szar. Eddig csak a széklet probléma volt, most meg ez is társult hozzá, meg a depressziós érzések.
Februárban két hétre elmentem egy szociális kompetencia fejlesztésre, ahol nagyon jól éreztem magam, majd tovább küldtek egy másik orvoshoz, aki május 17-én autizmust diagnosztizált. 2015 óta egyébként egyre közelebb kerültem a válaszhoz és a válasz ez, ez segített, hogy mindent megértsek. Egyedül csináltam, mert a családom még mindig nagy hülyeségnek tartja és szerintük csak bebeszélem magamnak. Továbbra is elvárják, hogy olyan legyek, mint az átlagos emberek. Én most ez ellen küzdök.
Közvetlenül, mikor hazajöttem, február második felében, mintha megváltozott volna valami, depressziós hangulat volt jellemző egészen egy hónapig. Volt egy mániám, egy focista, akit tavaly ősszel meggyűlöltem, de megszabadulni csak februárban sikerült a terápia alatt, amint hazajöttem, újra alakult és mánia ismét március elején lett belőle. Még úgy elvoltam vele, még nem irritált annyira, úgy, mint ősszel. Március közepén enyhült a depresszió, azt hittem vége lesz. Áprilisban még úgy elvoltam, nem jött elő ez a depresszió. Jó, de ez még nem minden. Március közepén szívproblémák kezdődtek, ami miatt áprilisban elmentem egyik este az ügyeletre. Kicsit megnyugtattak, majd beutaltattam magam a kardiológiára. Május 8-ára volt oda időpontom, de még ne szaladjunk ennyire előre, ugyanis húsvétkor, április 20-a környékén ismét elfajult a mániám, s bár nem szerettem meg, de a gyűlölet nem volt olyan erős, a véleményem továbbra is ugyanaz volt, de talán kicsivel jobb volt már a viselkedése, mint ősszel. De húsvétkor ismét megkattant és nagyon elkezdett irritálni onnantól kezdve. Már megvolt a jegyünk a meccsre, május 5-én, el kellett menni és 5 fok volt akkor esővel. Kibírtuk valahogy, de ott elkezdtem még erősebben érezni ezt a gyűlöletet. Aztán visszatért a depresszióm, ami eltartott körülbelül egy hétig. Gondolkoztam, hogy nyugtatót írassak fel, de a pszichológus ajánlotta a Valerianát, megvettem és az idegességet úgy eltüntette, de a gyűlöletet nem. Az elején még segített, de aztán május 25-e után egyre jobban elfajult ez, már többet kellett bevenni, sokszor már az sem segített, csak közvetlen utána, miután bevettem. Úgy vallom, ehhez hatalmas belső tartás kell, hogy ezt el tudjam viselni.
8-án a kardiológiai vizsgálat semmit sem mutatott ki, ezért visszarendeltek 28-ára egy 24 órás EKG felrakására. 12-én kullancsot találtam magamban, amit már később vettem észre, már piros volt. Vasárnap este ismét ügyeletre mentem, hogy szedjék ki, mert saját magam nem mertem. Egy héttel később megfáztam, és ez mellé fura tünetek társultak, mentem az orvoshoz, említettem a kullancsot és bár a folt nem jelent meg, vérvételre küldött. Ennek az eredményét még várom. Utána fajult el ismét a gyűlölet, a következő hétvégén, 25-26-án. Ennek persze meg volt az oka, de felesleges most belemenni, lényeg, hogy még erősebb volt a gyűlölet. Egyre idegesebb lettem a kis hülyétől. És már azt mondom, hogy már nem a mániám, mert a gyűlölet ezt kiölte, de az meg erősödött is. 30-án ismét rám tört a depressziós érzés, amit nem értek, miért jön vissza állandóan. Ja, és vasárnap ismét volt bennem egy kullancs, amit időben észrevettem, még nem volt piros, és ki tudtam magam szedni.
Ez a depressziós érzés nagyjából olyan, hogy nincs semmihez kedvem, nehezemre esik a szokásos dolgokat csinálni, de eddig még nagyjából rá tudtam magam venni. 5-e után pár napig viszont még ez se ment. Munkám az nincs, csak egy kis takarítás két órában két nap, néha több lépcsőház is, azokra még el tudtam menni, mert muszáj volt, de alig vártam, hogy vége legyen, mert nagyon fárasztó volt, holott normál esetben nem az.
28-án feltették az EKG-t, és azon a napon nagyon fáradt voltam és még a következőn is, 29-én levették, majd 10 órakor visszamentem az eredményért. A fura szívdobogásérzést kimutatta, ami azt jelenti, hogy időnként erősebben bedobban, vagy olyan, mintha kimaradna egy dobbanás. Ez esténként szokott előjönni. Kamrai extraszisztolét írtak le, de azt mondta, ezt nem kell kezelni, mert szervi elváltozás az nincs, tehát nem kell kontrollra menni. Előtte soha nem volt ilyen gond, ilyen fura szívdobogásérzések. Ez van, tűrni ezt a sok szart és nagyon elegem van már. Akármilyen orvoshoz megyek, mindenki csak negatív leletet ad ki, és senki nem tudja, mitől van ez a sok szar. Eddig csak a széklet probléma volt, most meg ez is társult hozzá, meg a depressziós érzések.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése